Csak ilyenkor, nyáron veszem észre igazán, hogy milyen közel lakunk a repülőtérhez. Valami mindig szól, amikor itthon vagyunk, rádió, tévé vagy a számítógép. Plusz kintről is behallatszik az utcazaj. De éjszaka, amikor a villamos is aluszik, ez eltűnik. Persze esténként is van egy kis ágyból tévézés, viszont nyáron kánikula is van. Ki kell nyitnom a felső kisablakokat, hogy levegőhöz jussunk, és éjszakára is nyitva hagyom. Mivel egy nyamvadt kis ház nyamvadt kis lakásában élünk, este már nagyon csendben kell lennünk, mert a kisablak miatt minden kihallatszik, és a színbeton udvar csak felerősíti. Ezért a tévé is olyan halkan szól, hogy még éppen értsem a szereplőket, de tízpercenként hangosítanom kéne, mert a felettünk elhúzó repülő süvítése elnyomja a hangokat.
Vajon mikor jön el a nap, hogy egy nap úgy tudok ránézni egy repülőre, hogy nem az az első gondolatom, bárcsak rajta ülnék?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése