Antik tábortűz

Emlékezős csütörtök: Álomőrzők egymás közt.

Nyári élmény

Rántotthúsos szelfi.

(Magyar ember mi mást enne a strandon? Max lángost.)

Nagy lábon élni jó!

Nos hát. Ezt a szépséget választottam végül a BonPrix weboldaláról. Nagyon izgultam, hogy mikor érkezik meg, és hogy tényleg jó lesz-e, hiszen a negyvenkettes nem mindig olyan negyvenkettes. A bakancsom például 41-es, mert a szokásos méret a felpróbáláskor lötyögött a lábamon, ami azért volt különös, mert ezzel az érzéssel kábé tizenhárom évesen találkoztam utoljára. A kínai meg olasz cipők, azon kívül, hogy általában nem tartalmaznak az én méretemben példányt, kisebbek szoktak lenni, mint amit a számozásuk alapján elvárhatnék. Szóval izgultam. De feleslegesen! Kerek egy hét elteltével kopogtak az ajtómon, és megkaptam a csini csizmát! Igen, pont ilyen csini (vagy lányom szóhasználatával élve "fancy"), és pont olyan negyvenkettes, ami az én lábamra passzol. Nagyon kellemes meglepetés! Rögtön körbe is trappoltam benne a kerületet. :) Kicsit elszoktam a magas saroktól a nyáron, mert csak lapos talpú szandim van. De most úgy döntöttem, visszaszoktatom magam.
Íme a bizonyíték:

Gyerekek...

Véletlenül kihallgattam egy beszélgetésrészletet két gyerek (valószínűleg testvérek) között egy pláza folyosóján miközben elsétáltak mellettem. Így hangzott:
- Nye pravda!
- Pravda!
- Nye pravda!
- Pravda!
- Nye pravda!
- Pravda!
- Nye pravda!
- Pravda!
...
Annyira ismerős szituáció. Neked nem? Nekem valahol megnyugtató érzés, hogy bizonyos dolgok a világon mindenhol ugyanolyanok.

Meghallgatás

(Szokásos sötétben beszélgetés lefekvéskor.)
- Anya, egyébként mikor mész megint férjhez?
- Jaj cicám, ez nem ilyen egyszerű.
- Miért?
- Majd ha találok egy rendes pasit aki szeret minket és jól bánik veled. De ilyet nehéz találni.
- Miért nem tartasz meghallgatást?
- Hogy micsodát?
- Tudod, meghallgatást. Bejönnek a pasik sorban, beszélgetsz velük, és amelyik megtetszik, azt elveszed.
Ezen a ponton kicsit fuldoklok a röhögéstől.
- Jól van, kicsim, majd meggondolom a dolgot.
- Szerintem kell csinálnod egy meghallgatást - erősíti meg a lányom és a B oldalára fordul.

Egy héttel később ugyanott.
- Ja és anya, holnap vegyél nagyon sok ragasztót!
- Minek édesem, mit akarsz csinálni?
- Kiragasztani a plakátokat a meghallgatásra.
- Micsoda?
- Tudod, a meghallgatás!
- Meg is feledkeztem róla.
- Ne felejtsd el ráírni az aljára, hogy csak fiúk jöjjenek! És csak felnőttek.
- Nem fogom elfelejteni, kicsim.

Karácsonyi lap

Ezt a karácsonyi üdvözlőlapot a lányom készítette nekem. Igaz, a belsejében található írás angolul van, de csak magyarok számára értékelhető. Mutatom.

I could really use a wish right now

Csak ilyenkor, nyáron veszem észre igazán, hogy milyen közel lakunk a repülőtérhez. Valami mindig szól, amikor itthon vagyunk, rádió, tévé vagy a számítógép. Plusz kintről is behallatszik az utcazaj. De éjszaka, amikor a villamos is aluszik, ez eltűnik. Persze esténként is van egy kis ágyból tévézés, viszont nyáron kánikula is van. Ki kell nyitnom a felső kisablakokat, hogy levegőhöz jussunk, és éjszakára is nyitva hagyom. Mivel egy nyamvadt kis ház nyamvadt kis lakásában élünk, este már nagyon csendben kell lennünk, mert a kisablak miatt minden kihallatszik, és a színbeton udvar csak felerősíti. Ezért a tévé is olyan halkan szól, hogy még éppen értsem a szereplőket, de tízpercenként hangosítanom kéne, mert a felettünk elhúzó repülő süvítése elnyomja a hangokat.
Vajon mikor jön el a nap, hogy egy nap úgy tudok ránézni egy repülőre, hogy nem az az első gondolatom, bárcsak rajta ülnék?