Nagy lábon élni jó!

Nos hát. Ezt a szépséget választottam végül a BonPrix weboldaláról. Nagyon izgultam, hogy mikor érkezik meg, és hogy tényleg jó lesz-e, hiszen a negyvenkettes nem mindig olyan negyvenkettes. A bakancsom például 41-es, mert a szokásos méret a felpróbáláskor lötyögött a lábamon, ami azért volt különös, mert ezzel az érzéssel kábé tizenhárom évesen találkoztam utoljára. A kínai meg olasz cipők, azon kívül, hogy általában nem tartalmaznak az én méretemben példányt, kisebbek szoktak lenni, mint amit a számozásuk alapján elvárhatnék. Szóval izgultam. De feleslegesen! Kerek egy hét elteltével kopogtak az ajtómon, és megkaptam a csini csizmát! Igen, pont ilyen csini (vagy lányom szóhasználatával élve "fancy"), és pont olyan negyvenkettes, ami az én lábamra passzol. Nagyon kellemes meglepetés! Rögtön körbe is trappoltam benne a kerületet. :) Kicsit elszoktam a magas saroktól a nyáron, mert csak lapos talpú szandim van. De most úgy döntöttem, visszaszoktatom magam.
Íme a bizonyíték:

Aranyvasárnap

Ezen a jeles napon mi nem az utolsó ajándékokat próbáltuk kedvezményes áron befejezni, hanem mókáztunk egy nagyot. Mindenekelőtt Tamica felöltötte nemrég beszerzett fekete cicanadrágját, fekete pólót és fehér zoknit öltött, és Puhapracli cicusként táncikált fél délelőtt. Aztán felállítottuk vadiúj műanyag fenyőnket és Puhapracli kisasszony feldíszítette a nemrég beszerzett lila és rózsaszín gömbökkel és csillagokkal. A csúcsdísz még hiányzik, de hamarosan az is meglesz. A nap megkoronázásaként pedig korizni mentünk a József Attila lakótelepen található csarnokba, ahova egyébként Tami hetente jár az iskola szervezésében. Remekül szórakoztunk, királyul kifáradtunk.