Gyereknevelés és kézimunka párhuzamosan.
Nagyobb, dühösebb és szókimondóbb, mint valaha.
Néha úgy érzem, egyedül vagyok a világban. Hát akkor legyen is úgy.
Ezen a jeles napon mi nem az utolsó ajándékokat próbáltuk kedvezményes áron befejezni, hanem mókáztunk egy nagyot. Mindenekelőtt Tamica felöltötte nemrég beszerzett fekete cicanadrágját, fekete pólót és fehér zoknit öltött, és Puhapracli cicusként táncikált fél délelőtt. Aztán felállítottuk vadiúj műanyag fenyőnket és Puhapracli kisasszony feldíszítette a nemrég beszerzett lila és rózsaszín gömbökkel és csillagokkal. A csúcsdísz még hiányzik, de hamarosan az is meglesz. A nap megkoronázásaként pedig korizni mentünk a József Attila lakótelepen található csarnokba, ahova egyébként Tami hetente jár az iskola szervezésében. Remekül szórakoztunk, királyul kifáradtunk.
Tegnap este lámpaoltás utáni párbeszédünk:
Én: - Fejezd be a mocorgást és aludj!
Lányom: - Fejezd be a mocorgást és aludj!
- Komolyan, reggel korán kelünk.
- Komolyan, reggel korán kelünk.
- Direkt csinálod?
- Direkt csinálod?
- Te vagy a legjobb anya a világon!
Kis csend.
- Ezt nem mondom ki! ...de azért az vagy.
:D