Ez a jóképű gyerek itt fent a mi néhai Vitéz kutyánk, akit nagyon szerettünk. Sok éve halott, de még mindig hiányzik. Szerencsések voltunk vele. Ilyen okos, erős, csupaszív kutyát nem lehet kiérdemelni, csak ajándékba kapni.
Vitézkét kicsi kölyökkora óta mi neveltük, még lógófülű, sírós szőrgombócként találkoztunk vele, csak aránytalanul nagy mancsa mutatta, hogy egy nap falkavezér méretű nagy dög lesz. :) És az is lett, büszkén kocogott a szüleim biciklije mellett, nagyokat úszott a Dunában, szívesen apportírozott, kiváló eredménnyel tette le az engedelmességi vizsgát. A lányom babakorában még lovagolt a hátán.
Aztán persze ő is megöregedett, betegeskedett, húzta a lábát. Aztán egyszer a szüleim arra mentek haza, hogy a műhely előtt fekszik. Még megvárta őket, hogy a szemükbe nézve elbúcsúzhasson, aztán meghalt csendesen. Nagyon hiányzik. Mindenki megsiratta. Azóta sem volt kutyánk.
Ezt a lenti Thea Gouverneur készletet az ő emlékére hímezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése