Mérföldkő

A közelmúltban kislányom és én túljutottunk egy olyan fordulóponton, amit minden gyerek és szülő megél, de senki sem szeret. Túlestünk az első iskolai verekedésen.

Szájbergyerek

Kislányom és osztálytársa együtt írnak leckét és tanulnak Skype-on keresztül. Még mondja valaki, hogy a modern technológia nem hasznos!

Kikészít ez a gyerek

Helyszín: itthon.
Időpont: vasárnap este 8.15

Én: Akkor mindent megtanultunk, nyomás fogat mosni és fekvés!
Gyerek: Máris?
Én: Igen. Segítsek bepakolni az iskolatáskát?
Gyerek: (vidáman ordítva) Igen, és ne felejts el az új órarend szerint pakolni!
Én: ...
Én: ...
Én: ...
Én: ...új órarend?
Gyerek: Őőőő.... hát igen.
Én: Új órarended van?
Gyerek: Igen.
Én: És ezt mióta tudod?
Gyerek: (kezd apró pici ponttá fejlődni) ...péééntek...
Én: És miért nem mondtad eddig?
Gyerek: (suttogva) ....elfelejtettem...
Én: (áttúrja az iskolatáska rejtett bugyrait, előtépi az új órarendet, olvasni kezd) Te gyerek, hát semmi olyan óra nincs hétfőn, amire eddig készültünk!
Gyerek: (az ágy alól) ...sajnálom...
Én: Én is sajnálom, mert most szépen visszaülsz az asztalhoz és megcsináljuk az összes leckét, amiről azt hittem, ráér hétfő délután... Mi van? Négy oldal írnivaló egyetlen tantárgyból? Hülyék ezek a tanárok?

Avagy miért égett vasárnap este tízig a villany. De jó hír, hogy keddre már minden készen volt.